Bizonyára többen hallottatok arról az ausztrál kisfiúról, aki 2010 márciusában 27. hétre világra jövetelét követően húszpercnyi sikertelen újraélesztés után halottnak nyilvánítottak.
Az édesanyja ekkor kibontotta kisfiát és magához ölelve 2 órán keresztül búcsúzkodott tőle. Pár csepp anyatejet fejt és a baba apró szájára kente azt.
Aztán egyszer csak bekövetkezett a csoda. Jamie mocorogni kezdett, lenyelte az anyatejet. Ezt a hatalmas csodát a kenguru módszernek köszönhetik, melyet az édesanya ösztöneire hallgatva tett. Ma már a kisfiú teljesen jól van és éli a 11 hónaposok életét ikertestvérével.
De mi is az a kenguru módszer?
A kezdet kezdetén a szegénység volt az, ami motiválta az orvosokat a módszer alkalmazásában. Nem volt elegendő inkubátor, ezért az édesanyára helyezték a babát így megelőzve a kihűlést és a sérülést. Később rájöttek,hogy azoknak a koraszülötteknek, akik a szülést követően azonnal bőrkontaktusba kerültek édesanyjukkal, gyorsabban és hatékonyabban stabilizálódott az állapotuk, mint azoknak, akiket inkubátorba helyeztek. (Bergman, Linley and Fawcus 2004)
Nils Bergman a kenguru módszer egyik nemzetközi hírű szaktekintélye elmondta, hogy az anyától való elszakadás szinte minden újszülött emlőst megvisel, életveszélyes helyzetet jelent. Ilyenkor a koraszülött babák nem képesek másra csak a ledermedésre, mely a bolygóideg egy védekező reakciója. Ha megszületésük előtt stressz éri őket, akkor ebben az állapotban maradhatnak megszületésük után is, veszélyesen alacsony oxigénszinttel. Ilyenkor a baba bőre kékes lila színűvé változik.
Méhen belüli életben számos tényező okozhat megrázkódtatást egy magzatnál: ilyen például az anya dohányzása, alkohol fogyasztása, vagy különböző rendellenességek:a túl kevés magzatvíz, ha nem megfelelő a vérkeringés a méhlepény és a magzat között, ezért méhen belüli sorvadás következhet be, méhen belüli átmeneti oxigénhiány vagy akár egy fenyegető koraszülés is.
Az újraélesztéssel el tudnak érni javulást, a kenguru módszer viszont képes arra, hogy visszaálljon a túléléshez nélkülözhetetlen biológiai norma.
A kulcsszó a bőrkontaktus, melynek számos pozitív hatása van:
Csökkenti a fájdalomérzetet.
Hatékonyan előzhető meg a hipoglikémia( vér alacsony cukorszintje).
Csökkenti a stresszhormon szintet.
Az érzékelő idegrostok ingerlésével azt sugallja a babának, hogy biztonságban vagy!
És nem utolsó sorba a szoptatásra is pozitívan hat.
Az édesanyjától elszakított újszülött tiltakozik-kétségbeesik. Először sír, mocorog amennyire bír, majd ahogy telik az idő és az anyuka nem öleli karjaiba úgy csökken a testhőmérséklete lassul szívverése.
Egy kedves ismerősöm Dóra, Svédországban lakik. Ott hozta világra kislányát is. Születése után a baba testhőmérséklete csökkenni kezdett. Ekkor édesanyja ölelő karjaiba tették, szorosan betakarták őket így várták, hogy rendeződjön Laura állapota.
Kis hazánkban koraszülött osztályokon még nem elterjedt ez a módszer, időre született babáknál viszont van rá lehetőség, persze külön kérni kell. Veszprémi PIC-en tudomásom szerint nincs lehetőség arra, hogy szoptatáson, etetésen kívül az édesanya kivegye babáját az inkubátorból. Erre csak az után van lehetőség, ha már elhagyták a kórházat és otthon a családi fészekben vannak. Épp ezért ezeknek a koraszülött babáknak talán még nagyobb szükségük van ettől az időtől kezdve a kenguru módszer adta nyugalomra.
Bízzunk ösztöneinkben, tegyünk úgy ahogy jónak látjuk! Töltsünk sok sok boldog percet, órát így összebújva, akár kendő segítségével, akár anélkül. Hogy az a kisember még egy kicsit (vagy akár még hosszú hónapokig) élvezhesse ezt a biztonságot.
2006.októberében született meg második kisfiam, Ábel. Ekkor még nem hallottam erről a módszerről. A 38. héten vették észre az orvosok, hogy méhen belüli fejlődése elmaradt a vártnál és magzatvíz is igen kevéske van.Az NST vizsgálat sem volt megnyugtató, úgynevezett beszűkült NST görbét láttak. Hiába mocorgott Ábel a pocakomban, nem tért ki megfelelően a görbe, nem emelkedett a szívverések száma. Számomra hosszú hetek következtek. A 42. héten végül beindult spontán a szülés. Nem volt fájdalmas, nem volt hosszú a vajúdás, természetesnek indult. Aztán egyszer csak leesett csepp kisemberem szívhanga először 60-ra majd 40-re. Ekkor nagy sürgés-forgás lett a szobában és miután már nem találtak szívhangot, előkerült a vákuum is. Ábel éjjel 22:34 kor élettelennek tűnően, lilán feküdt a szülőágyam végében. Szívem szerint felemeltem volna és csak szorítottam volna magamhoz, de nem tettem. Az orvosok elrohantak vele.
Kisvártatva hangos sírás hallatszott a másik szobából. Igen ő volt az, Ábel! Nekem szólt, hogy már jól van!
És végre én is magamhoz ölelhettem. Kicsi testét bebugyoláltam és csak feküdtünk, beszéltem hozzá... Ő rám nézett meggyötört tekintetével és azt sugallta: "Végre Veled vagyok"!
