2011. ápr. 6.

"Méhemből ölembe"

Már sokan régóta várják ezt a cikket, Ancsa írta, klubunk egyik szervezője, 3 fiú anyukája, amúgy a szakmája szerint védőnő:)



"Méhemből ölembe"
A kenguru módszerről

Bizonyára többen hallottatok arról az ausztrál kisfiúról, aki 2010 márciusában 27. hétre világra jövetelét követően húszpercnyi sikertelen újraélesztés után halottnak nyilvánítottak.
Az édesanyja ekkor kibontotta kisfiát és magához ölelve 2 órán keresztül búcsúzkodott tőle. Pár csepp anyatejet fejt és a baba apró szájára kente azt.
Aztán egyszer csak bekövetkezett a csoda. Jamie mocorogni kezdett, lenyelte az anyatejet. Ezt a hatalmas csodát a kenguru módszernek köszönhetik, melyet az édesanya ösztöneire hallgatva tett. Ma már a kisfiú teljesen jól van és éli a 11 hónaposok életét ikertestvérével.

De mi is az a kenguru módszer?

A kezdet kezdetén a szegénység volt az, ami motiválta az orvosokat a módszer alkalmazásában. Nem volt elegendő inkubátor, ezért az édesanyára helyezték a babát így megelőzve a kihűlést és a sérülést. Később rájöttek,hogy azoknak a koraszülötteknek, akik a szülést követően azonnal bőrkontaktusba kerültek édesanyjukkal, gyorsabban és hatékonyabban stabilizálódott az állapotuk, mint azoknak, akiket inkubátorba helyeztek. (Bergman, Linley and Fawcus 2004)

Nils Bergman a kenguru módszer egyik nemzetközi hírű szaktekintélye elmondta, hogy az anyától való elszakadás szinte minden újszülött emlőst megvisel, életveszélyes helyzetet jelent. Ilyenkor a koraszülött babák nem képesek másra csak a ledermedésre, mely a bolygóideg egy védekező reakciója. Ha megszületésük előtt stressz éri őket, akkor ebben az állapotban maradhatnak megszületésük után is, veszélyesen alacsony oxigénszinttel. Ilyenkor a baba bőre kékes lila színűvé változik.
Méhen belüli életben számos tényező okozhat megrázkódtatást egy magzatnál: ilyen például az anya dohányzása, alkohol fogyasztása, vagy különböző rendellenességek:a túl kevés magzatvíz, ha nem megfelelő a vérkeringés a méhlepény és a magzat között, ezért méhen belüli sorvadás következhet be, méhen belüli átmeneti oxigénhiány vagy akár egy fenyegető koraszülés is.
Az újraélesztéssel el tudnak érni javulást, a kenguru módszer viszont képes arra, hogy visszaálljon a túléléshez nélkülözhetetlen biológiai norma.

A kulcsszó a bőrkontaktus, melynek számos pozitív hatása van:
Csökkenti a fájdalomérzetet.
Hatékonyan előzhető meg a hipoglikémia( vér alacsony cukorszintje).
Csökkenti a stresszhormon szintet.
Az érzékelő idegrostok ingerlésével azt sugallja a babának, hogy biztonságban vagy!
És nem utolsó sorba a szoptatásra is pozitívan hat.
Az édesanyjától elszakított újszülött tiltakozik-kétségbeesik. Először sír, mocorog amennyire bír, majd ahogy telik az idő és az anyuka nem öleli karjaiba úgy csökken a testhőmérséklete lassul szívverése.

Egy kedves ismerősöm Dóra, Svédországban lakik. Ott hozta világra kislányát is. Születése után a baba testhőmérséklete csökkenni kezdett. Ekkor édesanyja ölelő karjaiba tették, szorosan betakarták őket így várták, hogy rendeződjön Laura állapota.
Kis hazánkban koraszülött osztályokon még nem elterjedt ez a módszer, időre született babáknál viszont van rá lehetőség, persze külön kérni kell. Veszprémi PIC-en tudomásom szerint nincs lehetőség arra, hogy szoptatáson, etetésen kívül az édesanya kivegye babáját az inkubátorból. Erre csak az után van lehetőség, ha már elhagyták a kórházat és otthon a családi fészekben vannak. Épp ezért ezeknek a koraszülött babáknak talán még nagyobb szükségük van ettől az időtől kezdve a kenguru módszer adta nyugalomra.

Bízzunk ösztöneinkben, tegyünk úgy ahogy jónak látjuk! Töltsünk sok sok boldog percet, órát így összebújva, akár kendő segítségével, akár anélkül. Hogy az a kisember még egy kicsit (vagy akár még hosszú hónapokig) élvezhesse ezt a biztonságot.


2006.októberében született meg második kisfiam, Ábel. Ekkor még nem hallottam erről a módszerről. A 38. héten vették észre az orvosok, hogy méhen belüli fejlődése elmaradt a vártnál és magzatvíz is igen kevéske van.Az NST vizsgálat sem volt megnyugtató, úgynevezett beszűkült NST görbét láttak. Hiába mocorgott Ábel a pocakomban, nem tért ki megfelelően a görbe, nem emelkedett a szívverések száma. Számomra hosszú hetek következtek. A 42. héten végül beindult spontán a szülés. Nem volt fájdalmas, nem volt hosszú a vajúdás, természetesnek indult. Aztán egyszer csak leesett csepp kisemberem szívhanga először 60-ra majd 40-re. Ekkor nagy sürgés-forgás lett a szobában és miután már nem találtak szívhangot, előkerült a vákuum is. Ábel éjjel 22:34 kor élettelennek tűnően, lilán feküdt a szülőágyam végében. Szívem szerint felemeltem volna és csak szorítottam volna magamhoz, de nem tettem. Az orvosok elrohantak vele.
Kisvártatva hangos sírás hallatszott a másik szobából. Igen ő volt az, Ábel! Nekem szólt, hogy már jól van!
És végre én is magamhoz ölelhettem. Kicsi testét bebugyoláltam és csak feküdtünk, beszéltem hozzá... Ő rám nézett meggyötört tekintetével és azt sugallta: "Végre Veled vagyok"!

Bressel-Klein Annamária






A cikkhez kapott illusztráció-képek:


"anya"

"anya"

"Gergő"

"Móni és Áron"

"Peti és Lóci"

"Viki és Noémi"



2 megjegyzés:

Bella írta...

Ancsa köszi ezt a szuper cikket. Nagyon jó volt olvasni.
A képek is nagyon meghatóak. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen jó lenne még egy picurka. :o)

Annamária írta...

Niki, köszönöm!



És nagyon köszönöm a gyönyörű képeket a cikkhez!