A filmben elhangzik, hogy a baba-biznisz milliárdos
üzletág, beszélnek arról, hogy a tápszer milyen egészségügyi problémákat okoz
az amerikai társadalomban – aminek szoptatási rátája az egyik legalacsonyabb a
világon.
Ha Magyarországra ez (még) nem is igaz, mindenképpen
elgondolkoztató, főleg, mert mindez egy olyan kultúrában zajlik, ahol a női
mell minden médiumban nyíltan közszemlére tétetik, mint szexuális tárgy, ám egy
nyilvánosan szoptató anyát elítélnek, a szoptatást olyan ’nem nyilvánosság elé
való’ cselekvések közé sorolva, mint a szellentés, a maszturbálás vagy a
vizelés.
Csodálatos gondolatok hangzanak el az előzetesben a szoptatás
fontosságáról, és olyan ismert nők is vallanak a saját élményeikről, mint
Minnie Driver vagy Alanis Morissette.
És persze elhangzik a legfontosabb kérdés is: mit vesznek el
az anyáktól, amikor azt mondják nekik, hogy nem képesek táplálni a
gyermeküket?
„Ez a film több mint egy, a szoptatást támogató film, ezt a
filmet nők készítették, nőknek és nőkről. Arról a tudásról szól, ami eredendően
minden nőben ott van, és arról, hogyan érjük el ezt a tudást, hogyan bízzunk benne.
Ez a film arra inspirálja majd a nőket, hogy kimondják: Meg tudom csinálni! Meg
akarom csinálni!”
(nyersfordítás az ajánlóból, nézzétek el, ha
nem tökéletes)
