Kialvatlan anya-társak, szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy cikket a babaszoba.hu-n, ami sorra veszi azokat az alvással-altatással kapcsolatos tévhiteket, amelyek legtöbbjével már biztosan mindannyian találkoztatok.
Tényleg tréningezni kell a babát, hogy elaludjon?
Vagy egyszer csak megérik rá és erőfeszítés nélkül elaszik egyedül is?
Valószínűleg tudjátok, hogy én az utóbbi elmélet híve vagyok, és ehhez sok megerősítést kapok Kalmár Szandra blogján, aki a témában számomra abszolút kompetens személy.
Álljon itt egy kis ízelítő a cikkből.
______________________________________________________________
Szoktatás kérdése, hogy aludjon éjszaka?
Tévhitek a baba alvásáról
Minden szülő aludni szeretne éjszaka, de a kisbabák többnyire másképp működnek: előfordul, hogy többször is sírva ébrednek éjszaka. Vajon rászoktathatók valami nyugalmasabb forgatókönyvre?
A szülő csak annyit tapasztal, hogy halálosan kimeríti egy idő múlva az éjszakázás. Természetes hát, hogy az alvástanító módszerekről, alvástréningekről szóló könyvek vezetik a sikerlistákat. Melyik szülő nem hallott még az Aludj jól gyermekem-ről vagy a Suttogóról? Világos, hogy gyors megoldást szeretnénk, de vajon feltesszük-e előbb a szükséges kérdéseket is?
Hogyan alszanak a kisbabák? Normális dolog-e az éjszakai ébredés? Hogyan érzi magát a csecsemő a karunkban vagy egyedül? Mit tanul meg igazából a gyermekünk, ha reagálunk a sírására, és mi történhet egy alvástréning során a fejében?
Ha a "nagy alvásvitát" a kisbabák szempontjából nézzük, igazán sok tényre, információra támaszkodhatunk. Ezek többek közt az alvástréningekkel kapcsolatos tévhitekre is rávilágítanak. Legutóbb éppen Sarah Ockwell-Smith pszichológus és négygyermekes édesanya gyűjtött össze ezekből néhányat a blogján, miután vasárnapi újságjában belefutott egy liverpooli labdarúgó-feleség alvástréninges élményeibe.
1. tévhit: Probléma, ha a kisbabánk folyton velünk akar lenni.
Ez valóban jellemző a kisbabákra, de egyáltalán nem baj! Sőt, Bowlby és Ainsworth kutatásai óta tudjuk, hogy ez a ragaszkodó szakasz a baba életében szükséges ahhoz, hogy a biztonságosan kötődő gyermek később önállósodni tudjon. Karunk és testközelségünk adja azt a biztonságot, ahonnan a világot felfedezheti egy olyan csecsemő, aki a tudomány állása szerint élete első fél évében úgy érzékeli, édesanyjával egy lényt alkot.
Hogyan alszanak a kisbabák? Normális dolog-e az éjszakai ébredés? Hogyan érzi magát a csecsemő a karunkban vagy egyedül? Mit tanul meg igazából a gyermekünk, ha reagálunk a sírására, és mi történhet egy alvástréning során a fejében?
Ha a "nagy alvásvitát" a kisbabák szempontjából nézzük, igazán sok tényre, információra támaszkodhatunk. Ezek többek közt az alvástréningekkel kapcsolatos tévhitekre is rávilágítanak. Legutóbb éppen Sarah Ockwell-Smith pszichológus és négygyermekes édesanya gyűjtött össze ezekből néhányat a blogján, miután vasárnapi újságjában belefutott egy liverpooli labdarúgó-feleség alvástréninges élményeibe.
1. tévhit: Probléma, ha a kisbabánk folyton velünk akar lenni.
Ez valóban jellemző a kisbabákra, de egyáltalán nem baj! Sőt, Bowlby és Ainsworth kutatásai óta tudjuk, hogy ez a ragaszkodó szakasz a baba életében szükséges ahhoz, hogy a biztonságosan kötődő gyermek később önállósodni tudjon. Karunk és testközelségünk adja azt a biztonságot, ahonnan a világot felfedezheti egy olyan csecsemő, aki a tudomány állása szerint élete első fél évében úgy érzékeli, édesanyjával egy lényt alkot.
______________________________________________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése