Kosztolányi Dezső:
Karácsony
Ezüst esőben száll
le a karácsony,
a kályha zúg, a
hóesés sűrű;
a lámpafény
aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl
a tejsűrű.
Kik messze voltak,
most mind összejönnek
a percet édes
szóval ütni el,
amíg a tél a
megfagyott mezőket
karcolja éles, kék
jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és
a sarokba
ezüst tükörből
bókol a rakott fa,
a jó barát boros
korsóihoz von,
És zsong az ének
áhítatba zöngve…
Csak a havas
pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe
egy-egy kósza mozdony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése