"Beszél arról, hogy a Puszilj meg! „mindazokról a tilos dolgokról szól, amiket egy szülő nem tehet meg büntetlenül a gyerekével, mert különben a baba (több könyv és a közvélekedés szerint) a családot uraló zsarnokká válik. Ilyen pl. a baba felkapkodása, az együttalvás és a babára bízni, miből és mennyit egyen”.
A könyv megírásának ötlete részben azon a reggelen született, amikor a doktor a klinika recepciósával beszélgetve arra lett figyelmes, hogy a váróteremben egy anya nem veszi föl a babakocsiban síró kicsi gyerekét. Odament hozzá és így szólt: „Szerintem ez a síró kisbaba ölben szeretne lenni.”
Erre az anya azonnal kivette a babát, aki ettől megnyugodott. „De hát maguk gyerekorvosok mindig azt mondják, hogy nem szabad őket felkapkodni” – mondta a nő az orvosnak. „Értik? Nem vette fel a babáját, mert én, a gyerekorvos is ott voltam a helyiségben!” – nyomatékosítja Gonzalez, aki ekkor döbbent rá, micsoda hatalom is van az orvosok kezében a gyereknevelést érintő kérdésekben. Ettől függetlenül az orvosok képzésének NEM része, hogyan adjanak gyereknevelési tanácsokat.
„Szerintem az a gond, hogy az orvostudomány nem foglalkozik olyan kérdésekkel, mint hogy hogyan etessük, neveljük a gyerekeket, vagy hogy együtt aludjunk-e velük. Ezekről nem tanulunk az orvosin. A spanyol anyák a gyerekorvoshoz fordulnak a gyereknevelési kérdéseikkel. Pedig mi betegségekkel és gyógymódokkal foglalkozunk, és ahhoz értünk. Az orvosok is csak annyit tudnak a gyereknevelésről, mint más emberek. Ők is a saját anyjuktól hallottak erről vagy a professzoraiktól, azaz a tanácsaik nem ritkán 40 évesek!”
http://www.lll.hu/carlos_gonzalez_az_orvos_aki_a_szabalyok_megszegesere_biztatja_a_szuloket
